Rick Riordan- Az utolsó olimposzi

Tudom ,tudom rég írtam,de mostanában nagyon elfoglalt vagyok. Najó miért hazudok...egyszerűen csak lusta. .Ma megint egy könyvvel készültem ,ami nem más mint Az utolsó olimposzi.

Fülszöveg: 
A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett. Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt. A New York Times sikersorozatának várva várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Véleményem: 

Be kell vallanom,mielőtt elolvastam volna már kialakult bennem az a kép ,hogy Az utolsó olimposzi csak a harcról meg a gyilkolásról fog szólni.De nem. Rick Riordan egy újabb izgalmas,kalandos,érzelmekkel teli és vicces könyvvel állt elő,ami egyszerűen fantasztikus volt. Oké,lehet ,hogy ebben a részben a szokásosnál több csata van,de ez érthető. Úgy írja le az író,hogy mindenkinek világos legyen mi-miért van , és nem csak az hogy mindenkit kinyírnak és kész.Ami különösen tetszett az a könyv elején lévő kis térkép,ami segített a taájékozódásban,így ha utcaneveket mondtak nem volt kínai nekem ....Juhuu :D .
(mellesleg jobbra található meg az a híres térkép...)



Bővebben: (SPOILER)

Mint (majdnem) utolsó résznél itt is sokan elhaláloztak. :( Oké, nem a legfőbb szereplők nyiffantak ki,de őket is nagyon szerettem. Gonosz író. Jó bevallom , lehet hogy túldramatizálom,de engem nagyon meg szoktak fogni a halálok,még akkor is ha utálom az adott karaktert. Riordan bácsikánk megoldotta,hogy mindenki hősként veszti életét. Ha visszagondolok rájuk nem az jut eszembe hogy árulók vagy a rossz oldalra tértek....nem... ők az én HŐSEIM. (Hát ez nagyon giccses szöveg volt :D 




Pontozás: 5/5




Idézetek:

"A szörnyek felé fordultam. Körülbelül százkilencvenkilencen voltak egy ellen. Azt tettem, ami ilyenkor a legtermészetesebb. Megtámadtam őket."


"Apolló nem csak az íjászat, de a költészet istene is. Egyszer-kétszer hallottam szavalni. De inkább lőtt volna le nyíllal."

"Groverre meredtem. 
– Te félsz a nyulaktól? 
– Meee! Nagyon gonoszak tudnak lenni. Ellopják a védtelen szatírok zellerét!"

"– Most komolyan Peter Jackson, hány ezer év kellene még, hogy végre egyszer az életben felismerj? 
– Amennyi magának, hogy megtanulja a nevemet – motyogtam."

Rick Riordan-Csata a Labirintusban

Mint gondolhatjátok persze a negyedik résznek is örültem mikor megkaparinthattam.A borító most kivételesen nem tetszett,mert nem túlzottan szeretem ezt a színt,de mivel ugye nem a borító alapján ítéljük meg a könyveket ezért előítéletek nélkül kezdtem el olvasni a könyvet....

Fülszöveg: 
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 

A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni. 

Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Véleményem: 
Egyszerűen imádtam! Köszönetet szeretnék mondani az írónak ,mert egy Percy Jackson könyvben volt egy labirintus...És ez nem akármilyen labirintusnak nevezhető ,ez A Labirintus ,mármint a Minotauruszé, Mínoszé , Diadoloszé.

Nagyon tetszett a labirintus,a sok be-és kijáratával ,a lakóit és a folyamatos mozgását.Az új szereplőkkel sem volt semmi problémám ,úgyhogy ez egy újabb szuper PJ könyv volt...


Részletesebben:

Oké...lehet hogy valakit nem nagyon szerettem , ő pedig nem más mint Kalüpszó. Őszintén szólva fogalmam sincs mi a bajom vele,dehát nem lehet mindenkit szeretni ,és ez  könyveknél is igaz.

És MEGINT VAN KÉK KAJA <3...ennek nagyon örültem ,mivel már nagyon nagyon rég nem volt a könyvben,és én imádtam. Ez egy olyan gyerekes-talán kicsit vicces szokás ami utoljára talán  a Villámtolvajban bukkant fel (lehet,hogy előjött valamelyik másik részben is ,de én nem emlékszem rá)

Eleinte azt hittem Grover hobbiként űzi ezt az egész " Pán felkutatása"-dolgot ,de itt megmutatta ,hogy komolyan gondolja.Már tényleg szurkoltam ,hogy találják már meg...

Idézetek:

– Nem löktem le. Csak… 
– Gondoskodott róla, hogy elveszítse az egyensúlyát, és hagyta lezuhanni.

– Quintus magától rendelte a skorpiókat! 
– Quintus… – tűnődött el Geryon. – Izmos férfi, katonásra nyírt, őszes hajjal? Kardforgató? 
– Igen! 
– Nem tudom, kiről beszélsz.

Évek óta nem láttam ilyet de rögtön megismertem: a McDonalds Happy Meal-es doboza volt. 
A sült krumplikat a hamburgerekkel együtt a sírba öntötte.    
– Az én időmben még állatvért használtunk erre – jegyezte meg a szellem. 
– Az is tökéletesen megfelelt a célra. Nem érzik a különbséget.   
– Megadom nekik a kellő tiszteletet – válaszolt Nico.    – Akkor legalább a játékot hadd tartsam meg! – könyörgött a szellem.

Arra gondoltam, hogy Geryon így kínozza meg a vendégeit. Egy kör a bocivonattal, és máris halálra alázta őket.

Ha még nem láttál virágos kötényt és gumikesztyűt viselő érzelgős küklopszot, semmit sem láttál az életeben.

-Kérem uram igérjük nem esszük meg! Csak nem zúdítson a nyakunkba újabb só zuhanyt!

-Rendben de akkor igérjétek meg hogy nem esztek többé mást, csak amit a gondozóitok elétek tesznek. Embereket soha. Vagy visszatérek a kagylóimmal!                                    

  A lovak felnyihogtak és szentül megfogadták hogy ezentúl szimpla és rendes húsevő lovacskák lesznek.

Kakaspónik!- lelkesedett Tyson. - tojnak is?